2010. október 14., csütörtök

Cipellő

Na az a helyzet, hogy tegnap a Nagy Nemzetközi Öltözz Ki Nap (vagyhogykelleztleírni...) alkalmából fölvettem a rózsás ruhát, és első komolyabb próbakörnek vetettem alá a masnis cipőcske-szandálomat.

Hát mit mondjak... Egyszerűen tökéletes!! Imádom. :) Ugyan a kis szívalakú lukacskákkal a nagy masni miatt messziről néha olyan, mintha kikopott volna az anyag, de közelről még mindig csodaszép, és ez a lényeg, hogy én tudom. :)

Joe-ék társasága tegnap a 'nagyon epic' jelzővel illette, apu meg, amikor beléptem, éppen telefonált, és közvetített, miszerint: 'Igen, most jött be, van a hajában egy fekete lepke (a picike masni), a lábán egy nem tudom milyen korabeli romantikus cipő, a fekete kabátja (ez a csodacsipke londoni) és úgy néz ki, mint egy '70-es évek beli rocksztár, egy várúrnőbe oltva, mert alatta meg egy habos ruhaköltemény van.'
:D
Annyira bírom, hogy szereti, ahogy öltözködöm, akkor is ha gót, meg akkor is, ha habos rózsa van rajtam:D Tökjó.

Drága barátném pedig így nyilatkozott: 'Kicsit olyan Váratlan utazás-feeling. De ha felveszed a cipőt, akkor olyan érzésem van, hogy föl akarlak tenni a polcra.'

Node. Térjünk vissza a cipőre. Ez itten a Bodyline-ról van nyúlva, és alig látszik rajta valami, elnézést. Azért idebiggyesztem, hogy legalább nagyjából sejtsétek, miről beszélek. (Aztán rendes saját képek... Majd egyszer:S Bocsi!)

Nagyon kényelmes, könnyű benne járni, bár a bokapántok miatt picit hosszadalmas fölvenni, fűzögetni kell ki-be, de nem vészes. A bakancsnál nem rosszabb. :) Hátul, a sarok fölött két kis bújtató van, abban futnak a pántok, én volt, hogy a felsőbe nem dugtam bele a pántot, csak körbetekertem a bokámon. Nem vész, de kényelmesebb úgy, ha be van fűzve a helyére.
Kicsit néha meg kell igazgatni, mert szoríthat a pánt bokában (végülis itt tart főleg a pántrendszer, pántrendszer, haha:D) és a troliról lelépni benne nem éppen jó mindig.
Pozitívum: mivel (ez is) patentos, nem szakad, csak kicsatolódik. Tökjó:) (Bevallom, nagyon félek, hogy egyszer elszakad a pántja...)
A sarka kockasarok, kényelmes, én szeretem ezt a magasságot nagyon, szépen lehet benne közlekedni.
Imádom a picit kerek-picit szögletes orrát, rajta a hatalmas masnival. Nagyon szép és különleges cipő, csak ajánlani tudom. Még az én elöl széles lábfejemnek is bőven kényelmes.
Cseppet ugyan kinyomja oldalt a cipő elejét, de nem feltűnő, nem zavaró.

Viszont ha szeretnétek ilyen cipőt, legalább egy fél számmal méretezzetek le. Én 23-ast rendeltem (az elvileg 36-os, angol méretben 4-es - nekem az angol 4-es jó, de itthon 37, néha 38as cipők szoktak kelleni), de vékony harisnyával még így is csúszkált cseppet a lábam benne, vastaggal szerintem kényelmes lenne, de talán még úgy is egy hajszálnyit nagy.
De mivel ez egy nyitott cipő, sőt, inkább szandi, gondolom nyári viselet, lehet érdemes meggondolni az egy teljes számmal (bocsánat: centivel) leméretezést.

Persze muszáj volt megsétáltatni az elegáns öltözékünket, úgyhogy este elmentünk a Sugar Shopba, ahol végre kipróbáltam a citromos lepényt. (azt hittem pite, de a blokkra lepényt írtak - szal biztos:))
Mindig valami különlegesebbet néztem ki, pedig ezzel már a kezdetek kezdete óta szemeztem, ééééés... nagyon finom volt! :)
Kedves öltönyös asztaltársam narancsos nagyoncsokis tortát evett, az is igencsak jóra sikerült. Tegnap, úgy érzem, megmaradtunk a klasszikusoknál. :)

Szeretem azt a helyet, gyakrabban kéne oda járnom. :D A pincérsrác az volt, aki múltkor is, és iszonyatosan aranyos-kedves mindig. Tökre bírom, hogy folyton mosolyog. Persze egy ilyen helyen milyen legyen. :)

Viszont a vasárnapi dilemma még mindig áll: a fekete cipőcském sokkal szívesebben fölvenném, meg táskám is fekete van, de a cseresznyés ruha nagyon nem őszi.
A blúzom (még) nem érkezett meg, szóval szoknya kiesik... Elgondolkodtam a rózsás ruhán, de tény, hogy nem klasszikus Loli a szabása. Pedig annyira jól éreztem benne magam tegnap! :)
Jaj, döntések, döntések... :D Az élet fontos dolgai, ugye. :D
(Csak ha már most megyek először, szeretném, ha nem azt gondolná rólam mindenki, hogy 'Uh, aha, ez minden, csak nem Loli, hová jött ez? :D)
De persze ha minden kötél szakad, kipótlom a ruhát egy kis udvariassággal. :P

Most pedig irány az egyetem, várnak a papírhalmok, a könyvtár, a fénymásolás, és a bevásárlás, hogy legyen mit főzni holnap ebédre. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése