Avagy hogyan lett a postások népe közkedvelt

Megjött!!!
Megjött a Meta ruhácskám, reggel háromnegyed 9 körül, ami szolid hajnal 5ös fekvés után nehezen érintett, de hú...
Úgyhogy bontós poszt nincs, mert a gépem ugye olyan, amilyen, csak annyi volt, hogy fogtam egy kést, hopp, bontsunk, gyorsangyorsangyorsan...

A ruha csodaszép... Gyönöyrű az anyag, vastag és puha, a csipkéje teljesen egyszerű de kis szép, a hátán lehet keresztezni is a pántokat, a derékmasni lecsatolható, a hajmasnit meg azt hitem kisebb, de tökjó!
Van beépített alsószoknyája (minden burandonak van?) és ami a legjobb... Annyira kényelmes!!
Nem érzem, hogy szorítana a gumírozás, szépen áll rajtam, és jó helyen van a dereka is!!
Álomszép, és annyira jól áll! Úgy varrták meg, hogy szépen álljon, jaaaaaj, olyan boldog vagyok!

Leszenk fotók mindenképp, és feketével legalább annyira jól néz ki, mint fehérrel, a csipke miatt, igazi kis oldschool-elegáns.
Az egyetlen, amire majd figyelni kell, hogy van két sor fodorrátét, azt le kell vasalni, mert ha fölgyűrődik, az anyag háta látszik, ami fehér és az nem szép.

Jaaaj, csodaszép. Már alig várom, hogy fölvegyem!
És persze jönnek majd a képek is, idővel. :)